Tudod, ahogy ülök itt az éj közepén az a gondolat fúrta be magát a fejembe, hogy ez a fájdalom a fájdalmak legalattomosabbja, hiszen nem lehet megfogni, sem csillapítani. Nem lehet kérni, hogy ne fájjon, ahogy azt sem irányíthatod, hogy milyen sebességgel szaladjon végig rajtad - olyan, mint nyári vihar, ami minden pillanatban irányt válthat, ami esőt és jeget hoz az egyik percben, míg a másikban a szivárványt varázsol az égbolt festővászonjára. Attól félek, ez a fajta fájdalom, a szívfájdalom sosem fog elmúlni teljesen, csupán csillapodik: az éles, szúró lélegzetvételek, amelyek végigkarcolják a torkunkat és meg sem állnak a szívünk közepéig idővel enyhülnek, a sebek majd szépen lassan beforrnak, az üres helyek megtelnek újra élettel és ez az égető érzés eléggé eltompul ahhoz, hogy megfeledkezhess róla, még akkor is, ha kitörölni sosem leszel képes.

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." 

Meryl Streep

http://feritiv.files.wordpress.com/2014/03/magyar_vc3a9gleges-1.pdf

Ha két ember, aki idegen volt - mint mindnyájan -, egyszer csak ledönti a köztük levő falat, és szoros közelséget érez, egynek érzi magát, az egységnek ez a pillanata az élet egyik legfelvillanyozóbb, leglelkesítőbb élménye. Kivált rendkívüli és csodálatos olyan embereknek, akik addig magányosan, elszigetelten, szeretet nélkül éltek.

Erich Fromm

Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.

Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.
(Bohumil Hrabal)

Az emberek közötti csend erejéről szól az alábbi videó, nézzétek meg. 

Marina Abramovic szerb származású, New Yorkban élő művésznő és német művésztársa Ulay (Frank Uwe Laysiepen) párt alkottak a hetvenes években. 
Amikor úgy érezték, hogy kiüresedett a kapcsolatuk, úgy döntöttek, hogy végigmennek a kínai nagy falon. Az út két végéből indultak el - egyikük innen, másikuk onnan -, s ahol összetalálkoztak, megölelték egymást, így búcsúztatták el szerelmüket. Nem találkoztak ezután sokáig. 
Négy éve Marina különleges performanszot szervezett: A művész jelen van c. előadásában ismeretlen résztvevőkkel egy perc csendet osztott meg. Marina és a vele szemben helyet foglaló - percenként cserélődő - látogatók egymás tekintetébe merülve csendben ültek. Egyszer csak váratlanul megjelent Ulay... A találkozás pillanatait láthatjátok a videón:https://www.youtube.com/watch?v=OS0Tg0IjCp4

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi...
Csitáry-Hock Tamás